tag:blogger.com,1999:blog-10219001358388681542024-03-06T00:37:12.888-08:00Álmaink birodalmaBeth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-1021900135838868154.post-47511224508663865272016-03-04T11:10:00.000-08:002016-03-04T11:10:20.475-08:00A végzet folyója<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Barbara Erskine</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">A végzet folyója</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuXFOzXuJT0XEEB9QzRTnBbDTC3Hz2Yun2MxLakFr72bLp2-Z1GGC4DExZGKRKl7yoReioSyA0feaALmCskFdzg3s7bv4Xd4X920yM-F5GTf-w6RBuY1ftDic4wjgY8Kzp4DjRn0Zi2p8R/s1600/vegzetfolyojajav.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuXFOzXuJT0XEEB9QzRTnBbDTC3Hz2Yun2MxLakFr72bLp2-Z1GGC4DExZGKRKl7yoReioSyA0feaALmCskFdzg3s7bv4Xd4X920yM-F5GTf-w6RBuY1ftDic4wjgY8Kzp4DjRn0Zi2p8R/s320/vegzetfolyojajav.jpg" width="205" /></a></div>
<br />
<br />
<u>Fülszöveg:</u><br />
<i>Zoë és Ken – menekülve a nagyváros zajától és forgatagától – a suffolki
Deben folyó partján kezd új életet egy kényelmes családi házzá alakított
egykori pajtában, melynek alapjait még az angolszász időkben vetették
meg. A ház falai közt azonban évszázados titkok kísértenek.
<br />A fiatalok a külvilág szemében tökéletes párnak tűnnek, ám valójában
minden nappal távolabb kerülnek egymástól. Ráadásul Zoë furcsa
jelenlétet érez otthonában, miközben a folyón gomolygó ködből
kísérteties alakok rajzolódnak ki, amelyekről egyre nehezebb nem
tudomást venni.
<br />Ha mindez nem lenne elég, a közeli földek mélyéről emberi csontok
kerülnek elő, és azonnal találgatás kezdődik: vajon kapcsolódnak ahhoz a
viktoriánus kori szerelmi tragédiához, amelyről a helyiek még ma is
suttogva beszélnek? Mi lehet a titka annak az ősi sírhalomnak, mely
évszázadokon át érintetlenül áll? Milyen pusztító erők szabadulhattak
fel, amikor megbolygatták?
<br />A folyó kész felfedni sötét titkát…</i><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A borító rendkívül szép, felhívja magára a figyelmet. Különösen tetszenek a tetején a lelógó levelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fülszöveg semmit mondó, meg sem közelíti, milyen izgalmas a regény.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: justify;">
Érdekes módon, egy könyvben három <b>történet</b>et kapunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A vikinges történetben egy kovács a főszereplő, aki elkészíti a Végzet kardját. Rúnákat is kovácsolt bele. Később ez a kard vért kóstolt bosszúból - és ez a kard lesz minden baj forrása. </div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobban a második történet tetszett. Szokatlan volt. Emily zsarolása nagyon aljas dolog volt. Szerencsére ő is megkapta a büntetését.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mai korban élők megtalálják a kardot, és kihúzzák, a kötözködő
Rosemary megtalálja a kardot, és elviszi, emiatt történik vele egy
végzetes baleset. Egy fiatal pár pont oda költözik, ahol a kovácsot megölték - így
kapcsolódik össze a második és harmadik történet. A régi pajtában lovak,
emberek, és emlékképek kísértenek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történetek jól össze vannak fogva, és szokatlan módon három jelkép jelenik meg a különböző történetek elején, hogy tudjuk, melyik korban is vagyunk éppen. <b>Tetszik</b>, hogy egy könyvben három történet van, így sokkal izgalmasabb, szövevényesebb, mintha három könyvben lenne ugyanez leírva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <b>írásmód</b> is nagyon tetszett, különösen, hogy mindent részletesen elmesél, leír. Egy percig nem volt unalmas. Muszáj volt egy húzásra elolvasni, mivel megőrültem volna, ha nem tudom meg, mi lesz a vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Edith</b> és <b>Eric</b> volt a két legfőbb szereplő, nagyon sajnáltam, mikor mégsem jöhetett össze a boldogságuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Daniel</b> is elveszítette a családját, és még zsarolás áldozata is lett - ő is egy olyan történetű ember volt, akit nagyon sajnáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Emily</b>t a férje helyében bezártam volna egy szobába, és amiért bántotta a lovat, azért agyoncsaptam volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Henry </b>egy nyámnyila alak volt. Az egész gazdaságban mindenki rajta röhögött, és nem véletlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mai korból <b>Leo</b> szimpatikus volt, bár eleinte eléggé pokróc volt mindenkivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Zoe</b> az a tipikus háziasszony-karakter volt. Nem volt sem rokonszenves, sem ellenszenves.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Rosemary</b> volt ebből a korból az egyetlen, aki mindenbe beleütötte az orrát. Erőszakos, kekeckedő, ellenszenves alak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindhárom történetben végigvonul két motívum: a <b>kovács és a várandós nő</b>. Ez adja a történet misztikus voltát, ez kapcsolja össze a jelent a múlttal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész történet tetszett, mindenképpen az a többször elolvasandó fajta. Illetve, felkeltette az érdeklődésem az írónő többi különleges regénye iránt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azoknak <b>ajánlom</b>, akik szeretik a történelmi, misztikus, érdekes regényeket. Azoknak is kellemes élmény lehet, akik nem annyira szeretik a fantasyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez <i>5/5*</i> volt.</div>
Beth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1021900135838868154.post-45747320211573226042016-02-01T09:01:00.002-08:002016-02-01T09:05:23.851-08:00Ezeket olvastuk januárban :)Sziasztok!<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A január gyorsan eltelt, és szerencsére sok olvasni való akadt. Most eléggé változó a felhozatal, voltak jó, és kevéssé jó könyvek is. És persze igyekszünk minél előbb írni mindegyikről, hiszen mindegyikük volt annyira érdekes, hogy lehessen róla mesélni. :)</div>
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Szedres olvasmányai:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKDOa-rX-UvmjI0zuzFSNRXZ-kAsM3osHZH7r4LYuy-Lq9ZacJgnfcLKL80V0nxdZGiQ2HDfGsZjPgLnOxvJqr4jb3vAiE1vH_YQHO7UIHhN7PvFm4kWFYg0Q4Nqb51e5OA3CXtBSkSND/s1600/j7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKDOa-rX-UvmjI0zuzFSNRXZ-kAsM3osHZH7r4LYuy-Lq9ZacJgnfcLKL80V0nxdZGiQ2HDfGsZjPgLnOxvJqr4jb3vAiE1vH_YQHO7UIHhN7PvFm4kWFYg0Q4Nqb51e5OA3CXtBSkSND/s320/j7.jpg" width="199" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih0nrU19VmO3nBgEOpy7Z_lU6d8m-N4gdBGY-D01TBCyO93NmpPVUxGzYvuJMQZ-K4DVeG5ds4OPGWJhG1Hq0tgASUhxs9DQxOCgIQ-uuE5Tjph1iEHlhWIPvqqI_a4OoIcXBuUjT_UzNf/s1600/j8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih0nrU19VmO3nBgEOpy7Z_lU6d8m-N4gdBGY-D01TBCyO93NmpPVUxGzYvuJMQZ-K4DVeG5ds4OPGWJhG1Hq0tgASUhxs9DQxOCgIQ-uuE5Tjph1iEHlhWIPvqqI_a4OoIcXBuUjT_UzNf/s320/j8.jpg" width="218" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3z1pLIUssHWS0LgFwMoPRd4OqTSWeTpUn3B8B_UVDpJTmVjiGSgyb8CZZAphFWLXDliVAE7_hygNJaiVjsRjmc4mGuhSEuzJaBIgKJ2bgPMvrkU-a_MwE1j4tiacku5kmbM93MHEojATX/s1600/j9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3z1pLIUssHWS0LgFwMoPRd4OqTSWeTpUn3B8B_UVDpJTmVjiGSgyb8CZZAphFWLXDliVAE7_hygNJaiVjsRjmc4mGuhSEuzJaBIgKJ2bgPMvrkU-a_MwE1j4tiacku5kmbM93MHEojATX/s320/j9.jpg" width="224" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf2bOPGzp49a10Xig4y0nMcw8LaxftduwOcv1UWxjUTAKVybNGx9eNNCji3PnKchlRekRVngZZjIwqNaoT2SQ3KWER4nzbw-KVBuxJnHxIuqg5qm4JKukFVNuMAxyegaWN21n94yYchWHL/s1600/j10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf2bOPGzp49a10Xig4y0nMcw8LaxftduwOcv1UWxjUTAKVybNGx9eNNCji3PnKchlRekRVngZZjIwqNaoT2SQ3KWER4nzbw-KVBuxJnHxIuqg5qm4JKukFVNuMAxyegaWN21n94yYchWHL/s320/j10.jpg" width="176" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRDpHbqn4J4e65HciSK6-0ISmhlU3ILch8iGdEPEV7DxXV7YvR8BR4mslaGnk1lAp3vP21YfCXxJ6GLQKWWQr2a5UZyMBcr-pVaZFvg3zwnXwk5LNTzORRIhvTN9VhJSRUZ8jHHp4Zjf6l/s1600/j11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRDpHbqn4J4e65HciSK6-0ISmhlU3ILch8iGdEPEV7DxXV7YvR8BR4mslaGnk1lAp3vP21YfCXxJ6GLQKWWQr2a5UZyMBcr-pVaZFvg3zwnXwk5LNTzORRIhvTN9VhJSRUZ8jHHp4Zjf6l/s320/j11.jpg" width="218" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj11YwMvyW_o_iO4L9CgeH1Js6wVl6p7pp7aTfqHZThAk1ZiC9xynBkILu1wm3CY4M3I6wOiuD1a0JHVSKGAGnFGL41MpdZKUAyMOYYAlHfK9k84L2fr5XQxe3Q4FKmSUYZftpu0Jgy9hhw/s1600/j6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj11YwMvyW_o_iO4L9CgeH1Js6wVl6p7pp7aTfqHZThAk1ZiC9xynBkILu1wm3CY4M3I6wOiuD1a0JHVSKGAGnFGL41MpdZKUAyMOYYAlHfK9k84L2fr5XQxe3Q4FKmSUYZftpu0Jgy9hhw/s320/j6.jpg" width="209" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr_RhlkAHvU-mWtkD7DVGXNEw7G3TXbH48OXo0loq9gSXHR0nuiAMcn1mcSjPHIWklODW9f4A8oaLNfFqKi0oujpzLWT-4Wu_8xrr7YH9kZN_cjh8ZL4yGZktP2flafHBfg1fURrgagqnr/s1600/j5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr_RhlkAHvU-mWtkD7DVGXNEw7G3TXbH48OXo0loq9gSXHR0nuiAMcn1mcSjPHIWklODW9f4A8oaLNfFqKi0oujpzLWT-4Wu_8xrr7YH9kZN_cjh8ZL4yGZktP2flafHBfg1fURrgagqnr/s320/j5.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Beth olvasmányai:</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvR70Mo3JyBwQIWo7UZI0_MvdO5phvQDfPu4ndDPtjA40TsF2X8aIWNhXg6q7cSHtlPQHseui1kexpWPE25RSpzKVPh-2H95HStMF-iAjhJ87waU2g-Iw_uSNUeIZS6eiRBovUId87Z9xQ/s1600/j1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvR70Mo3JyBwQIWo7UZI0_MvdO5phvQDfPu4ndDPtjA40TsF2X8aIWNhXg6q7cSHtlPQHseui1kexpWPE25RSpzKVPh-2H95HStMF-iAjhJ87waU2g-Iw_uSNUeIZS6eiRBovUId87Z9xQ/s320/j1.jpg" width="215" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZyma5P4D-QUIcu6xCZp0MAds79_De1SobPtsXM4v7o_d7HXbUAheAXlnnHDffBAHu8GwLfVYmVZeswyDahUGd8izEjCsNfBBnTq0enWWniiJRY9qKzVMNurrJW_S3dAjrKkgFEsU6uelG/s1600/j4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZyma5P4D-QUIcu6xCZp0MAds79_De1SobPtsXM4v7o_d7HXbUAheAXlnnHDffBAHu8GwLfVYmVZeswyDahUGd8izEjCsNfBBnTq0enWWniiJRY9qKzVMNurrJW_S3dAjrKkgFEsU6uelG/s320/j4.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsV5Uxh6SRppNYhkKsDl-DScEYNdtHCPZwNm3hJrKCwgss4KBLTGsk6unBJlPMhQuF22zHv7wDxO8TWXbVjgELYs_PtAYdVXzoz_7hY3boNpPtSvil-VxCDHI0KojIBOjA9QZERfBgXCpE/s1600/j3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsV5Uxh6SRppNYhkKsDl-DScEYNdtHCPZwNm3hJrKCwgss4KBLTGsk6unBJlPMhQuF22zHv7wDxO8TWXbVjgELYs_PtAYdVXzoz_7hY3boNpPtSvil-VxCDHI0KojIBOjA9QZERfBgXCpE/s320/j3.jpg" width="220" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4xTEO4C5lEGg0WdXrQAeMCId1mZXEUHDQEnz_BtEHseBB81ShjvsAWN6kYgEaX5Ch2i4hcEh3ykGh0zfmgbrYMjZLBPMJEnagA0jqFltFxSumn_93STnLo_wpI5aBGL3ZrrnIBOtSrKWb/s1600/j2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4xTEO4C5lEGg0WdXrQAeMCId1mZXEUHDQEnz_BtEHseBB81ShjvsAWN6kYgEaX5Ch2i4hcEh3ykGh0zfmgbrYMjZLBPMJEnagA0jqFltFxSumn_93STnLo_wpI5aBGL3ZrrnIBOtSrKWb/s320/j2.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW-JRuJOVaL7g8TBXzXpXrT24tJiyZElFK_QGZ4tWcXnMFhR5njSfiyiLcBdM2S1ZdZE6s9OYAlPyU750jfNH1KDShTRkYAdTbi7RxyqktMlvUp9DIrrFmrMIGznVrZjHScmdiDYs2D0BU/s1600/j5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW-JRuJOVaL7g8TBXzXpXrT24tJiyZElFK_QGZ4tWcXnMFhR5njSfiyiLcBdM2S1ZdZE6s9OYAlPyU750jfNH1KDShTRkYAdTbi7RxyqktMlvUp9DIrrFmrMIGznVrZjHScmdiDYs2D0BU/s320/j5.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
Eléggé rövid kis lista lett, de legközelebb hosszabb lesz. :) (A félbehagyott könyveket nem számoltuk bele, mert akkor Beth listája majdnem kétszer ilyen hosszú lenne :) )<br />
<br />
Ti miket olvastatok? :)Beth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1021900135838868154.post-81896607469630071232016-01-29T10:50:00.004-08:002016-01-29T11:13:10.179-08:00Kék liliom<div style="text-align: center;">
<i>Maggie Stiefvater</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kék liliom</i></div>
<div style="text-align: center;">
Hollófiúk 3.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9_B207sKTdHF7ZLATW5NpL5x1TUEHjemP9SNEwzhQDVuj5gT68UKns6skcReksnc2-rKQqcCsjbYi6AzerGSUY2tdOP4HexDGWzCJkgK0AU5Uf8wlxrjLneT6DiDawM3cQAOEmXoGd2oX/s1600/covers_369834.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9_B207sKTdHF7ZLATW5NpL5x1TUEHjemP9SNEwzhQDVuj5gT68UKns6skcReksnc2-rKQqcCsjbYi6AzerGSUY2tdOP4HexDGWzCJkgK0AU5Uf8wlxrjLneT6DiDawM3cQAOEmXoGd2oX/s320/covers_369834.jpg" width="215" /></a></div>
<br />
<u>Fülszöveg:</u><br />
<br />
<div class="text">
<i>Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.</i><br />
<i>Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra
lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk
befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.</i><br />
<i>A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.</i><br />
<i>A barátaid elárulhatnak.</i><br />
<i>Anyukád eltűnhet.</i><br />
<i>A látomásaid megtéveszthetnek.</i><br />
<i>A magabiztosságod meginoghat.</i><br />
<i>A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat
előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események
bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még
áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Már alig vártam, hogy olvashassam a Hollófiúk harmadik részét. Az első két része is teljesen magával ragadott, azonban a harmadik sem maradt el az előzőektől. :)<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Persephone a kopár hegytetőn állt, csontfehér ruhája redőkbe gyűrődve
csapkodott a lába körül, platinaszőke fürtjei bodros felhőként lebegtek a
háta mögött."</i> </div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Jó volt visszatérni a <i>Glendower</i> után kutatók világába. Kicsit olyan volt, mintha hazatérnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akárcsak az előző részek, ez a könyv is bővelkedett titkokban, rejtélyekben. És persze a végére megint odakerült egy jó csavar. Ez utóbbival csak az a baj, hogy nem tudom olvasni a következő részt, így most hónapokig nyugtalan leszek, ha erre a történetre gondolok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban térjünk a lényegre: <i>Maggie</i> nem okozott csalódást. A szereplők még mindig nagyon jók voltak, végre kicsit jobban rá lehetett látni a kapcsolatukra. Bár ezt sajnos nem vitték túlzásba. Sőt, ahhoz képest, hogy ez a harmadik könyv volt, viszonylag keveset tudni róluk. A történet bár valamennyire pörgött, mégsem volt az a feszített tempójú, mint az előző két kötet. Valahogy.... Nem is tudom, kicsit sok volt a tétovázás, és az olyan részek, amiket nem teljesen értette, miért is kerültek oda, de biztos vagyok benne, hogy a befejező részben mindenre választ kapunk. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jött néhány új szereplő, mint például <i>Piper</i> és <i>Greenmantle</i> - bár utóbbi nem annyira volt új... A cselekmény is mozdult előre, de nem olyan sokat, mint az előző két rész alapján reméltem. Lényegében bár Blue került előtérbe, róla is viszonylag keveset hallottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész könyv a következő kötet <u>előkészítése</u> volt. Minden szereplővel történt olyan, ami még jobban fokozta a kíváncsiságomat, és egyikre sem kaptunk választ. Sőt, Piper egy külön rejtély. Mondhatnám, hogy eszetlen nőszemély, és részben igazam is lenne, de ott van a másik része - mégpedig az, hogy a hatalom, és a dicsőség utáni vágya hajtja előre. Persze Adam új gondolatai, vágyai, és az új, mágusi képessége is valószínűleg fontos szerepet fog kapni a <i>Hollókirály</i>-ban. Ahogy Ronan egyre bonyolultabb és veszélyesebb álmi is. És remélhetőleg Gansey is vissza fog térni a régebbi önmagához. Mindegyik <b>szereplő</b> ismét rengeteget változott, és néhány fontos infót is megtudtunk róluk, aminek a fényében már sokkal másabbnak tűnnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Blue</b></i> most megint úgy-ahogy, de a középpontba került. Néha nem értettem a kitöréseit. Persze, jogos, én is indulatos lennék, ha az anyám eltűnne, de ez nem magyarázat arra, hogy a legapróbb baromságon is felkapja a vizet. Néha már-már irritáló volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Gansey</b></i> már nem annyira az a furcsa, de mégis vonzó fazon, aki eddig volt. Valahogy megváltozott, de hogy pontosan miben, ezt nem tudom, ahhoz túl keveset szerepelt, hogy erre rájöjjek. Most úgy tűnt, kicsit visszább vett magából, bár az kétségkívül szimpatikus volt, mikor Ronannel segítettek Adamnek a tárgyaláson.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"</i><i>– A lánynak kutya baja! – nyugtatta meg Gansey-t Jesse.
<br />– Az eszem tudta – felelte Gansey. – De a szívem nem."</i> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Ronan</b></i> eléggé megijesztett, mikor kiderült, hogy néha milyen veszélyben van az álmaiban. kíváncsi lennék arra a bizonyos gyilkosos dalra, amivel mindig szívat mindenkit. A könyv egyik, ha nem a legviccesebb jelenete az volt, mikor megmutatta Gansey-nek az új, jó dalt, amit talált. :) De megmaradt a piszkálódós énje is, és ennek örülök. Feldobta a könyv hangulatát. :)<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"– Nektek halállistátok is van? – vágott közbe Ronan. – Ez nagyon durva! Én is rajta vagyok?
<br />– Néha azt kívánom, bárcsak rajta lennél – felelte Blue."</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Adam</b></i> képessége egyre érdekesebb, és egyre furcsább. De legalább jól kezeli. Tetszik, hogy egyre kevesebbet nyavalyog, inkább próbálja fejleszteni magát. És a Ronannel való kapcsolatuk is kezd előbb kerülni, néha igencsak furcsa kis gesztusokban, mint például:<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Rövid sistergést követően ismerős dallam harsant fel a szalagról. Noah persze rögtön bekapcsolódott.
<br />– Bumm, egy és két…
<br />Adam és Blue egyszerre csaptak le a megállító gombra. A kazetta
olyan erővel lökődött ki a lejátszóból, hogy Noah is alig bírta elkapni.
<br />– Ez a dal! Mit keres ez a magnóban? – kérdezte felháborodottan Blue. – Ezt hallgatod kikapcsolódásképpen? Hogyan került ki az internetről?
<br />Noah vihogva mutatta meg nekik a kazettát. Házilag gyártott címke
virított rajta, amin ez állt Ronan kézírásával: PARRISH HONDAYOTA TIME. A
másik oldalon pedig: TRAGACS-KARAOKE."</i></div>
<i><b>Noah</b></i> nagyon hiányzott. Alig szerepelt, és ha mégis, akkor vgay szinte jelentéktelen volt, vagy nagyon félelmetes. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Greenmantle</b></i> az utolsó résznél megfutamodott. Amúgy is kissé hibbantnak tűnt, nekem legalábbis, de attól még egy érdekes, kedvelhető karakter. És persze, megint egy olyan könyv, ahol a tanár a gonosz. :)<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"– Ja, csak eszembe jutott, hogy ma megismertem Niall Lynch fiát.
<br />– Ő is olyan szemét, mint az apja? – kérdezte Piper.
<br />(…)
<br />– Valószínűleg. A kis köcsög! Alig várom, hogy megbuktassam"</i> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Piper</b></i>t, mint említettem, a hatalomvágya hajtja, az, hogy ő is legyen valaki. Érdekes, kiszámíthatatlan karakter, egy újabb színfolt. Elsőre butának, sekélyesnek tűnt. Másodjára még mindig a sekélyes jelző jutott eszembe, de mellette még ott van az is, hogy okos, jó tervei vannak, és nem hagyja magát befolyásolni. Erős, érdekes karakter, egy újabb, fontosabb irányítója ennek a szövevényes történetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Persephone</b></i> utolsó, hogy is nevezzem... megnyilvánulását nem értem. Teljességgel indokolatlan és értelmetlen, hogy így elment. Remélem, nem végleg, és valamilyen formában - akár még önmaga árnyékaként, de visszatér. Remélem, hogy így lesz, mivel egy kissé elkalandozós, titokzatos, de attól még nagyon is szerethető szereplő volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Maura</b></i> visszatérésének örülök, csak <i><b>Artemus</b></i> feltűnése zavar. Nem tudom hová tenni ezt a párost, de remélhetőleg a befejező kötetben ők is megkapják a boldog végüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
És végül egy másik, nagyon fontos szereplő. <i><b>Gwenllian</b></i>. Kicsit bolondos, de rengeteg mindent tudhat. Bár néha idegesítő volt, hogy semmire sem adott egyenes választ. Az szimpatikus benne, hogy nem beszélt feleslegesen, ha valamit meg akart magyarázni, hanem inkább cselekedett - gondolok itt például arra, mikor megmutatta Blue-nak, milyen képessége van még.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Királynőm, királyom
<br />Királyom, királynőm
<br />Kékliliom, liliom, kék
<br />Koronám, madaram
<br />Kardom, kacatom
<br />Kék liliom, liliom, kék" </i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tetszett</b>, hogy ismét rengeteg új szereplő lett, és hogy mindegyikük olyan érdekes, titokzatos és különleges mint ahogy az Maggie-nél szokott lenni. Jók voltak a barlangban játszódó jelenetek. És a legütősebb talán Gwenllian felébresztése volt. Minden jól volt megírva, mint mindig, bár kicsit kevésnek, felvezetésnek tűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ez a felvezetés <b>nem tetszett</b>. Ahogy az sem, hogy ez lett a vége. Ez gy nem jó. <u>Azonnal olvasnám a folytatást</u>, de még legalább fél évet kell rá várnom... Ez pedig, egy ilyen jó, izgalmas könyvnél, felér egy kínzással.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ajánlom</b> azoknak, akik olvasták a sorozat előző részeit - mindenképp tetszeni fog! De csak akkor, ha türelmes vagy. Ha nem szereted a kegyetlen függővégeket, akkor lehet jobb, ha vársz egy kicsit. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez <i>4,5 / 5</i> volt.</div>
Beth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1021900135838868154.post-36821696848519718272015-12-25T10:47:00.002-08:002015-12-25T10:47:28.308-08:00Álomrablók<div style="text-align: center;">
<i>Maggie Stiefvater</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Álomrablók</i></div>
<div style="text-align: center;">
Hollófiúk 2.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxzfSG76IobedkbDmadcIque63iJf2GMn1i6JE3mtdteQQv5uEXOTijv1iiBK4JreHDZvB_d-QV6ES0MD01-Gx8gMkpiFKVMAFofxvaNIyV71dd7CrlhT6ZyplQv9rwTa0Bz3WWQN8BTE/s1600/rb2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxzfSG76IobedkbDmadcIque63iJf2GMn1i6JE3mtdteQQv5uEXOTijv1iiBK4JreHDZvB_d-QV6ES0MD01-Gx8gMkpiFKVMAFofxvaNIyV71dd7CrlhT6ZyplQv9rwTa0Bz3WWQN8BTE/s320/rb2.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
Fülszöveg:<br />
<br />
<div class="text">
<i>A varázslat és a romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!</i><br />
<i>
</i><i>Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan,
Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan, például,
egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban
tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz
ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey is…</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy kiváló könyvnek a folytatása mindig nehéz feladat - az írónak is, és az olvasónak is. Mert bár mindketten szeretik a történetet, és szeretnének egyre jobban elmerülni, könnyen megeshet, hogy mégsem lesz olyan jó, mint az előző rész. Szerencsére <i>Maggie</i> ügyesen vette ezt az akadályt, és bár az első rész is izgalmas volt, a második egy picivel még jobb lehet, pedig már kezdtem azt hinni, ezt nem lehet fokozni. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<em>"Háromféle titok létezik. Az egyik az, aminek tudunk a létezéséről, és
legalább két ember kell hozzá. Amit meg kell őrizni. (…) A másik már
keményebb dió: ez az a fajta, amit még magunk elől is titkolunk. Nap
mint nap többezernyi vallomás marad rejtve hordozója előtt, aki még csak
nem is sejti, hogy megvallatlan titkai ugyanarra az egy szóra
vezethetők vissza: Félek.
<br />Aztán ott van a harmadik típus: az eltemetett titok. Amiről senki sem tud. (…)
<br />Mindenkinek vannak titkai. Amiket rejtegetünk, vagy előlünk
rejtegetnek; amikkel kijátszunk másokat, vagy amikkel minket játszanak
ki."</em> </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A <b>történet</b> sokkal pörgősebb lett, mint az előző részben, bár eleinte nem annyira ragadott magával, mint a könyv második felében. Viszont, ami dicséretes volt, hogy a szereplők mind sokat fejlődtek, és rengeteg új szempontból ismerhetjük meg a történetet, az egyre több szereplő szemén keresztül. Még mindig nem teljesen szoktam meg, hogy E/3-ban megy a mesélés, mintha egy narrátor lenne, nem pedig a szereplő maga mesélné el a történetet, de ennél a résznél viszont ez nagyon jól jött, nehezen lehetne megszokni a sok karakterváltást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végre bepillantást nyerhettünk<i> Ronan </i>világába. Megtudhattuk, miért olyan nagyon furcsa. Bár az előző részben volt egy-két elszólás erre a titokra vonatkozólag, most bontakozott ki ez igazán, és nagyon jól lett felépítve, elmesélve ez az álomvilág.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"– Honnan szerezted?
<br />Ronan ujjai finoman kulcsolták át a holló mellkasát. A madár szinte valószerűtlennek tőnt a kezében.
<br />– Úgy találtam.
<br />– Az emberek aprópénzt szoktak találni – felelte Gansey. – Vagy kocsikulcsot. Esetleg
<br />négylevelő lóherét.
<br />– Vagy hollót – mondta Ronan. – Csak féltékeny vagy, mert – itt meg
kellett állnia, hogy összeszedje sörtől zavaros gondolatait – te még
sosem találtál.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>– Mit mondtál, hol találtad a madarat?
<br />– A fejemben – vonyított fel sakál módjára Ronan.
<br />– Veszélyes hely – jegyezte meg Noah.
" </i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Még mindig lenyűgöz, mennyire összetett ez a történet. Nem csak, hogy kiderül Ronan titka, és hogy ebben <i>Kavinsky</i> segít, vagy hogy <i>Mr. Gray</i> is bekerül s képbe, vagy az összes, eleinte furcsa dolog, ami csak történik. Végül mindez értelmet nyer, de úgy, ahogy nem számítottam volna rá. A szereplők sorsa sokkal inkább összefügg, mint ahogy először tűnik. És bár hiába tűnik úgy, minden a megoldás felé halad, a végén, ahogy <i>Maura</i> eltűnik, felborítja ezt, és kínlódhattam, amíg a kezembe nem került a harmadik rész. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />A hangulat, mint mindig, most is elképesztő volt. Nem az a tipikus, sulis-szerelmes-kis rejtélyes YA, nem is az a túl elvont, természetfelettivel foglalkozó dolog, de ezek voltak az alapjai. Érdekesek voltak a versengős dolgok, az álomvilágba merülések, és amikor az álomvilágok és a valóság összekeveredett, vagyis Ronan és Kavinsky szörnyének összecsapása. Talán ez utóbbi volt a könyv fénypontja. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Bömbölt a zene. Az autók körbe-körbe keringtek. A tömeg fele fölött sárkányok verekedtek – ez is csak egy buli volt a sok közül."</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
Most kicsit előtérbe került a szerelmi szál is, de szerencsére nem vitték túlzásba. A csók Noah és Blue között, és a majdnem-csók Gansey-vel, eléggé megható jelenetek voltak, és sokkal jobban ábrázolták a szereplőket, mintha egy több oldalas leírás lett volna. Ez a két jelenet is nagyon fontosnak tűnik a könyv miatt. Megint szépen ábrázolta az írónő a törékeny kapcsolatokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>szereplők</b> most is igazán élőek és sokszínűek voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Blue</b> lázadó énje most igazán jól előjött. Kedvenc szereplőim egyikévé nőtte ki magát. És ebben a könyvben jobban értékeltem a humorát, mint az első részben - részben talán azért, mert ez a része a történetnek most eléggé komor lett, legalábbis az előző kötethez képest. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>"– Kezdem azt hinni, hogy örökletes betegségben szenvedsz – mondta
Gansey. – Minden férfit felzabáltok, aki csak a közeletekbe kerül? Hova
tűntek a hímneműek? Van pincétek?
<br />Blue hátralökte a székét, és felállt.
<br />– Ez egy kiképzőtábor. A pasik nem bírják a gyűrődést. Szegénykék."</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Gansey</b> most is hozta a formáját, és még mindig kedvelem. Végre előjött a másik része is, az, amelyik szenved. Pontosabban, többször hullott le az álarc, amit a mindennapokban visel, és így többször látszott, milyen is valójában.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"– Bárcsak megcsókolhatnának, Jane – mondta Gansey. – Mert akkor én is
kérnék tőled egy csókot. Itt, ezek alatt – mutatott fel a csillagokra. –
Aztán egy szót se."</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ronan</b> meglepő volt, hogy ennyire összetett személyiség, bár nem tudom, mit vártam. :) De legalább végre könnyen megérthettem, miért is ilyen... nos, ha nem is bunkó, de legalább őszinte. És érdekes volt az is, hogy megváltozott, vagy legalábbis jobban megmutatkozott a valódi egyénisége. És persze megmaradt a fanyar humora is... </div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Noah nevetése szűrődött ki Ronan szobájából. Noah és Ronan különféle tárgyakat dobált le a parkolóba az emeleti ablakból. […]
<br />– Kidobott az ablakon!
<br />– Már úgyis halott vagy! – kiáltotta éneklő hangon Ronan az ajtaja mögül."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Adam</b> az idegeimre ment. Túl sokat siránkozott, és keveset cselekedett. Talán a következő részben jobb lesz.</div>
<div style="text-align: center;">
<em>"Mennyivel egyszerűbb volt az életem, gondolta hirtelen Adam, amikor még nem ismertük egymást."</em></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Noah</b> még mindig keveset szerepelt, és egyre furcsább lett, de egy szellemtől mit vár az ember....</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Noah-t viszont annyira lefoglalták a kísérteties tennivalói, hogy nem ért rá a lánnyal foglalkozni.
<br />Most éppen az egyik leghátborzongatóbb tevékenységét űzte: a saját halálát rekonstruálta.
<br />(…)
<br />– Miért csinálod ezt? – vonta kérdőre a fiút. (…)
<br />– Mit?
<br />– Hát, amit az előbb csináltál. Egy perce sincs.
<br />– Itt se voltam – vont vállat a testetlen Noah kedvesen."</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kavinsky</b>-t eléggé utáltam. Nem tetszett a modora, valahogy még mindig nem jön be ez a nagy arccal vagyok, és villogok stílus. Van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben még hallani fogunk róla.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Kavinsky hirtelen tarkón vágta az öklével.
<br />– Okoskodsz? Ne okoskodj, barom! Nem vagyunk mi professzorok. Öld
meg az agyad! – Ismét az üres motortérre pillantott. – Jó kis virágtartó
lesz belőle. Dick majd teleülteti petúniával meg minden szarral."</i> </div>
<div style="text-align: center;">
<b>Mr. Gray</b> pedig, mint a laza bérgyilkos.... És hogy milyen lazán fogadták ezt, hát, az meglepett. De ezektől <i>eltekintve, érdekes szereplő volt. Nem lett a kedvencem, de azért nem is volt ellenszenves.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"– Van kedvenc fegyvere?
<br />– Az alkalom – vágta rá a férfi gondolkodás nélkül."</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tetszett</b>, hogy ismét egy jól megszerkesztett, hangulatos könyvet olvashattam, ami teljesen magával ragadott. Hogy a könyv elején lévő zűrös dolgok a végére sok fordulat árán, de renddé szelídült, és hogy mire megnyugodtam volna, jött az a kegyetlen függővég, vagyis a hidegzuhany. <i>Könnyű volt elveszni ebben a világban, ami most még érdekesebbé, bonyolultabbá vált.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont <b>nem tetszett</b>, hogy néha ennyire lazán vették a dolgokat. Gondolok itt például arra, hogy nem is lettek különösebben idegesek, mikor kiderült, hogy Szürke bérgyilkos. én azzal kezdtem volna, hogy megfontolom, a következő áldozat én leszek? - és közben előkerítem a baseball ütőt.... Illetve néha Adam-et is le kellett volna kapcsolni, vagy valami hasonlót kezdeni vele. <i>És egybetenni a következő könyvvel, ez a függővég, és hogy hónapokat kellett várnom a Blue Lily-re, egyszerűen kínzásnak minősült!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<em>"Aznap éjjel Ronan fákkal álmodott.
<br />Hatalmas erdő vette körül, tölgyek és hegyi juharok törtek elő a
hideg hegyvidéki talajból. Levelek kavarogtak a szélben. Ronan ott
érezte a hegyet a lába alatt. Érezte, milyen öreg. Mélyen a föld alatt
szívdobogás lüktetett, amely átjárta az egész világot. Lassabb, erősebb
és kérlelhetetlenebb volt, mint Ronané.
<br />Ronan már járt itt, többször is. Ez a visszatérő álom egész életén át elkísérte. Az ereiben gyökerezett.
<br />Szél támadt körülötte, és a nevét suttogta.
<br />Ronan Lynch, Ronan Lynch, Ronan Lynch.
<br />Senki sem volt a közelben, csak Ronan, a fák és a fák álmai.
<br />Ronan álom és ébrenlét határán táncolt. Amikor így álmodott ő volt a
császár. A világ meghajlott az akarata előtt. Akár fel is perzselhette
volna."</em></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Összességében</b> ismét egy nagyon jó könyvet olvashattam, amiért sosem lehetek elég hálás, és már alig várom, hogy olvashassam a következő részeket. Hogy újra elmerülhessek ebben a <i>csodálatosan megalkotott álomvilág</i>ban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ajánlom</b> mindenkinek, aki olvasta az első részt, és félt belekezdeni. Azoknak is, akik nem annyira szívesen olvasnak - ez a történet segít majd megkedvelni az olvasást, ebben biztos vagyok. És persze azoknak is, akik szeretnének valami különleges élménnyel gazdagodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez <i>5 / 5</i> volt.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Beth</i></div>
</div>
Beth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1021900135838868154.post-52839913324954146932015-12-22T08:47:00.000-08:002015-12-22T09:20:10.013-08:00A Hollófiúk<div style="text-align: center;">
<i>Maggie Stiefvater</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A Hollófiúk</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Hollófiúk - sorozat 1.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0L0iWMnUByXakTbRLdUpPP2NcbvC9P5xW0LVPnPdKZ_uR96d26no21pRQ5II1iHVwAJX9mNenHUHJ6dss7tt41cb3I2PXF4hPRNIKE1Gw1mX-2uQntzxTKIwPnckxl8CcJR2A8qgg-Bk/s1600/rb1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0L0iWMnUByXakTbRLdUpPP2NcbvC9P5xW0LVPnPdKZ_uR96d26no21pRQ5II1iHVwAJX9mNenHUHJ6dss7tt41cb3I2PXF4hPRNIKE1Gw1mX-2uQntzxTKIwPnckxl8CcJR2A8qgg-Bk/s320/rb1.jpg" width="214" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fülszöveg:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk
éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra
várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont
egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az
Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer
megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló
Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan
vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie,
amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas
hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek,
akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a
csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz
szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem
is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló
Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokadszorra olvasom már ezt a könyvet, és még mindig elvarázsol. Többek között a hiteles karakterek, a szép beszédek, és a hihetetlenül jó szerkesztettsége, hogy csak néhányat említsek. Bár egy jó történet mindenképp magával ragad, ahogy a <i>Hollófiúk</i> is tette. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A <b>történet</b> eléggé egyedi. Leginkább a kincskeresés, és a legendák kutatása, illetve a mágia áll a középpontjában, ez pedig a mai világba áttéve. Eléggé merész húzás, de ebben az esetben igazán jól sikerült megoldani ezt a nem kis feladatot. Sehol sem csapott át megmagyarázatlanságba, sőt, mindig akadt újabb dolog, ami miatt érdemes volt tovább olvasni, és mindig akadt új titok, ami még inkább felkeltette az érdeklődésem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó volt, hogy egyszerre több szálon futott a történet, és a könyv vége felé egy nagy csavarral összehozta az egészet. Eleve az is nagyon tetszett, hogy már a főszereplők első találkozásakor látszott, ki milyen szerepet fog betölteni a csapatban, és, hogy a regény folyamán mindenki egyre több mindent mutatott meg abból, milyen érdekes egyéniség.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tetszettek <i>Gansey</i> kutatásai, egyrészt, mert látszik, hogy elég komoly kutatómunka volt az írás előtt, másrészt, érdekes volt, hogy valaki mennyire megszállottja lehet valami érdekes dolognak is. Ez a régi, mágiával átitatott dolog nekem nagyon tetszik, lényegében emiatt kezdtem el olvasni a könyvet. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Cabeswater</i>... hm... Szívesen ellátogatnék oda!<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Gyönyörű, régi erdő tárult eléjük: óriási tölgyek és kőrisek nőttek ki a
hatalmas kőtömbök repedéseiből. A kövek közül páfrányok törtek elő, a
fatörzsek oldalán pedig moha zöldellt. A levegőben zöld növények, a
sarjadó élet és víz illata terjengett. Aranyló fény szüremlett be a
levelek között. Pezsgett az élet."</i> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész sztorinak megvolt az a csodás, hátborzongató hangulata, attól kezdve, hogy kint fagyoskodnak a temetőben, és nézik a szellemeket, ahogy végighaladnak egy vonalon. Mégis ki akarná tudni, ki fog meghalni a következő évben? Aztán ott volt az a furcsa dolog, hogy a diktafon felvette Gansey hangját, ahogy a szelleme a templom előtt beszél <i>Blue</i>-val. A legdurvább pedig talán az volt, amikor kiderült <i>Noah</i> és <i>Whelk</i> titka. Bár Cabeswater életre keltése, vagy mi is volt az... talán vetekszik ezzel. Ezt még nem sikerült eldöntenem, mindenesetre igazán megdöbbentő volt mindegyik.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Blue ijedten húzta ki magát, amikor lágy fuvallat cirógatta végig az
arcát és emelte fel Neeve göndör fürtjeit. A félholtak láthatatlan,
illemtudó lelkeit még elviselte valahogy. De egy olyan szellemet, aki
letér a kijelölt ösvényről, azt már nem."</i> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihASUFYkx3FRz-4Tyjr-6V7I6OvkleTubQSgb4ww3B9rkOoFhoVztEyWasE2MpuieDjvtTdTZ6EuUy3gv_WOFiW_6nk-K166-w9HzbBcySiG0a67z-ZlOvb-_WdLPvO3dLM10a3i7BlLM8/s1600/tumblr_mtlwq9dG441rx78zao1_500-6044.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihASUFYkx3FRz-4Tyjr-6V7I6OvkleTubQSgb4ww3B9rkOoFhoVztEyWasE2MpuieDjvtTdTZ6EuUy3gv_WOFiW_6nk-K166-w9HzbBcySiG0a67z-ZlOvb-_WdLPvO3dLM10a3i7BlLM8/s320/tumblr_mtlwq9dG441rx78zao1_500-6044.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(kép forrása: weheartit.com)</td></tr>
</tbody></table>
A <b>szereplők</b> megjelenítése is igazán tetszett, egyrészt, mivel mindegyikük otthonossá tette a történetet a jelenlétével, másrészt, mivel olyan valóságosak voltak. Szerintem nincs olyan ember, akinek ne akadna egy olyan stílusú, személyiségű ember a környezetében, mint a könyvben lévő szereplők. Továbbá még zseniális megoldás volt az is, hogy egy aprónak tűnő cselekedettel, esetleg félmondattal jellemezte <i>Maggie</i> a szereplőit. Ezek sokkal árulkodóbban és élvezetesebbek voltak, mint a több soros jellemzések.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Blue</b></i> egy szimpatikus lány volt, bár azért lehetett volna egy kicsit bátrabb, kicsit lázadóbb, de így is fejlődött egy keveset a regény végére, és úgy emlékszem a második részben is így lesz. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Gansey</b></i>-féle alakokat nem ismerek, de szerencsére így is könnyen el tudtam képzelni a jó leírások miatt. Tetszett a megszállottsága, és hogy ennyire lelkiismeretesen keres valamit, illetve, hogy hisz a régi történetekben. A titokzatossága pedig még érdekesebbé tette. Egyik kedvenc szereplőm lett.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Gansey egy hétköznapi srác csupán egy csomó pénzzel meg egy lyukkal a szívében, ami évről évre egyre nagyobb.
<br />Mindenki cserbenhagyja. Miközben ő senkit sem tudna cserbenhagyni."</i> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Ronan</b></i> volt talán a legfurcsább alak, akivel ebben a történetben találkozhattam, bár az is igaz, páran versenyre keltek ezért a címért. Szenvedélyes és eléggé dühös típus, mondhatni forrófejű, de az egyik legfontosabb tagja a csapatnak, és gyakran feldobja a történetet a beszólásaival. Imádom ezt a fajta gonosznak tűnő, de végtelenül őszinte humort.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"– Honnan szerezted?
<br />Ronan ujjai finoman kulcsolták át a holló mellkasát. A madár szinte valószerűtlennek tőnt a kezében.
<br />– Úgy találtam.
<br />– Az emberek aprópénzt szoktak találni – felelte Gansey. – Vagy kocsikulcsot. Esetleg
<br />négylevelő lóherét.
<br />– Vagy hollót – mondta Ronan. – Csak féltékeny vagy, mert – itt meg
kellett állnia, hogy összeszedje sörtől zavaros gondolatait – te még
sosem találtál.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>– Mit mondtál, hol találtad a madarat?
<br />– A fejemben – vonyított fel sakál módjára Ronan.
<br />– Veszélyes hely – jegyezte meg Noah.
" </i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_L3_IxJc0W-cksx7ddk0MeTReJLNWxr3BIfMImSxofk0Pvv2Mebuywiq_E7OapaqZjqbw0bBiDWsJN5fWYEfddrtWgDZq_vEu4yYtcijpg6hIgF0SgWHRe8tCxHKyRoTTIeVnZHlFmGx-/s1600/6ba0ce738bda196f4571f9f177442507.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_L3_IxJc0W-cksx7ddk0MeTReJLNWxr3BIfMImSxofk0Pvv2Mebuywiq_E7OapaqZjqbw0bBiDWsJN5fWYEfddrtWgDZq_vEu4yYtcijpg6hIgF0SgWHRe8tCxHKyRoTTIeVnZHlFmGx-/s320/6ba0ce738bda196f4571f9f177442507.jpg" width="312" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az írónő rajzolta tarot-lapok. :)<br />(kép forrása: Maggie Stiefvater - facebook)</td></tr>
</tbody></table>
<i><b>Adam</b></i> volt az, akit bár sajnáltam, mégsem nagyon tudtam megkedvelni. Nem tetszett, hogy bár van oka szenvedni, néha kicsit soknak éreztem a Blue iránti szeretetét, bár az igaz, hogy kell a történethez, nagyon fontos mozgatórugója az eseményeknek. Nélküle teljesen máshogy alakultak volna a dolgok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Noah</b></i> volt még nagy kedvencem. Tetszett, hogy olyan kis csendes, de okos és kedves. A legjobb tulajdonságok ezek... De meglepett a titka. Ahogy az is, hogy a könyv elején mekkora spoiler volt az egyik jelenetben, és hogy ezt csak az ötödik olvasásra vettem észre. Ez volt az a szólása, amit szerintem senki sem vett komolyan, nem, hogy elcsodálkoztak volna, miért viccelődik, mikor amúgy nem nagyon szokott.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>"Noah kezet nyújtott a lánynak.
<br />– Juj, de hideg a kezed! – Ashley a blúzára szorította az ujjait, hogy megmelengesse őket.
<br />– Már hét éve halott vagyok – közölte Noah. – Ahhoz képest nem rossz."</i> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Whelk</b></i> idegesített, tudom, ő volt az események nagy alakítója, de hogy bírt együtt élni a lelkiismerettel? Kicsit őrültnek tűnt, de legalább megkapta a büntetését. Bár ez a büntetés eléggé kegyelten volt, attól ég tetszett a megoldása...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik kedvenc regényem, így egyértelműen elfogult leszek - ezt nézzétek el nekem! :) De attól még nagyon <b>tetszett</b>, hogy ennyire kidolgozott. Ezt nem néztem volna ki egy <i>Vörös Pöttyös</i> könyvből, pedig akadnak ilyen kiemelkedőek is. Imádtam a szereplőket - na jó, nem mindet, csak a legtöbbjüket -, mindegyikükben akadt valami szimpatikus dolog. A történet összetettsége lenyűgözött, végig akadt valami, ami miatt nem bírtam letenni. Nem annyira jött elő a szerelmi szál, vagyis egyáltalán nem ment át az egész nyálba. Sőt, nagyon is gyönyörűen ábrázolta a törékeny kapcsolatokat. Egy jól kidolgozott, igazán egyedi történetet kaptunk, viszont kár a függővég miatt. Nem szeretem az ilyesmiket. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nem tetszett</b>, hogy ilyen hamar véget ért. Még olvastam volna vagy ezer oldalt. Ha nincs kéznél a második kötet, akkor ez nagy kínlódást tud jelenteni, ez személyes tapasztalat. :) Illetve néha kicsit idegesített Adam, igaz csak pár alkalommal, vele nem tudtam azonosulni, nem tudtam teljesen megérteni. Remélem, ez a későbbiekben változni fog. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mindent összevetve</b>, ez még mindig a kedvenc könyveim között szerepel, eléggé előkelő helyen. :) Hibákat, nem nagyon tudtam felsorolni, és szívesen olvasom vagy ezredjére. Még mindig elvarázsol. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ajánlom</b> mindenkinek, aki kedveli a mágiát, a rejtélyeket, és a hihetetlenül kialakított, szövevényes történeteket. Biztosan jó élmény lesz! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez <i>5* / 5</i> volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Beth</i></div>
Beth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1021900135838868154.post-73291600223208941442015-12-20T08:44:00.002-08:002015-12-20T08:44:10.683-08:00Sziasztok!<div style="text-align: justify;">
Egy újabb könyves bloggal szeretnénk felhívni a figyelmeteket néhány különleges könyvre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fantasytól kezdve a népszerű mai irodalmon át, a klasszikus szépirodalomig bármi előfordulhat majd. Lényegében csak a véleményünket fogjuk megírni az adott könyvről, egy kis segítségként, hogy érdemes-e belekezdeni, vagy sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ketten fogunk bejegyzést írni - Szedres és Beth, vagyis anya és lánya. :) (És kíváncsian várjuk, mi fog ebből kisülni. :) )</div>
Beth Darknesshttp://www.blogger.com/profile/14447206172790367811noreply@blogger.com0